Akkor és pontosan akkor! A beteljesült jövendölések feltárulnak!

Lesson 18

1. Dániel látomást kap egy kétszarvú kosról, amely nyugat, észak és dél felé öklelkezik, és minden útjába kerülő vadállatot legyőz (Dn 8:3-4). Mit jelképez ez a kos?

„Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Perzsiának királya” (Dn 8:20).

Válasz:   A kos a médo-perzsa világbirodalmat jelképezi, amely a medve jelképében is szóhoz jut Dániel könyve 7:5 szerint. A bibliai jövendölések Dániel és Jelenések könyvében az „ismétlés és kifejtés” elvét követi, vagyis ezek a bibliai iratok megismétlik a korábbi fejezetekben elrejtett jövendöléseket, hogy majd bővebben is kitérjen rájuk. Ez a megközelítési mód világosságot és bizonyosságot kölcsönöz a bibliai jövendöléseknek.

2. Miféle hadakozó vadállatra lesz ezután Dániel figyelmes?

„A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely szemei között volt, az az első király. Hogy pedig az letöretett, és négy állt helyébe: négy ország támad abból a nemzetből” (Dán 8:21-22).

Válasz:   Dániel látomásában ezután egy hatalmas szarvval rendelkező kecskebak tűnik fel hirtelen, nagy sebességgel haladva előre. Rátámadt a kosra és legyőzte őt. Ezután a nagy szarva letöretett és négy másik szarv nőtt a helyén. Ez a goromba kecskebak a világhatalmak sorában a harmadikat, a Görög Birodalmat, a hatalmas szarv pedig Nagy Sándort jelképezte. A nagy szarv helyébe lépő négy szarv azt a négy országot jelképezi, amelyek Nagy Sándor birodalmának felosztása után előálltak. Dániel könyve 7:6-ban ugyanezt a négy országot a szintúgy a Görög Birodalmat jelképező párduc négy feje fedte. Ezek a jelképek annyira ráillenek a jelöltekre, hogy a történelmi beazonosításuk nem okoz semmilyen nehézséget.

3. Dániel könyve 8:8-9 szerint ezt követően egy kis szarvval jelzett hatalom támadt. Mit jelképez a kis szarv?

Válasz:   A kis szarv Rómát jelképezi. Egyesek azzal álltak elő, hogy a kis szarv Antiochus Epiphanest jelenti − azt a szeleukida királyt, aki az i. e. II. században uralkodott Palesztinában, és aki beszüntette a zsidó istentiszteleti szertartásokat. Mások, így a XVI. századi reformáció vezéralakjainak többsége is arra a meggyőződésre jutottak, hogy a kis szarv Rómát − a pogányt és a pápait egyaránt − jelképezi. Vizsgáljuk meg tehát az erre vonatkozó bibliai bizonyítékokat:

A. Az „ismétlés és kifejtés” profetikus elvével összhangban az itt ábrázolt hatalom Róma kell, hogy legyen, ugyanis Dániel könyvében mind a 2., mind a 7. fejezet − a Görög Birodalmat követő hatalomban − Rómára mutat. Dániel könyve 7:24-27 arra a tényre is rávilágít, hogy a pápai Rómát Krisztus országának eljövetele fogja követni. Dániel könyve 8. fejezetében a kis szarv pontosan ráillik erre a motívumra: a Görög Birodalom után következik, hogy legvégül természetfeletti módon, „kéz nélkül” rontassék meg Jézus második eljövetelekor. (Vesd össze Dániel 8:25-öt Dániel 2:34-gyel.)

B. Dániel 8. fejezete szerint a Médo-Perzsa Birodalom „nagy” lesz (4. vers), Görögország „igen nagy” (8. vers), a kis szarvval jelképezett hatalom ellenben „annál jobban megnőtt” (9. vers, a katolikus ford. szerint). A történelemből tudjuk, hogy Görögország után egyetlen más hatalom nem lett olyan „igen nagy”-gyá, mint Róma.

C. Róma kiterjesztette hatalmát dél (Egyiptom), kelet (Makedón-Görög Birodalom) és a „kívánatos föld” (Palesztina) felé, pontosan a megjövendöltek szerint (9. vers). E meghatározás egyetlen más nagyhatalomra sem illik rá úgy, mint Rómára.

D. Csupán Róma szállt szembe Jézussal, „a seregek fejedelmével” (11. vers) és a „fejedelmek fejedelmével” (25. vers). A pogány Róma megfeszítette Őt. A zsidó templomot is lerombolta. A pápai Róma pedig azzal, hogy Jézus, a mi Mennyei Főpapunk nélkülözhetetlen szolgálatát egy földi papsággal váltotta fel, amely nem kevesebbet állít, mint hogy megbocsáthatja a bűnöket, ténylegesen elérte, hogy a szentély „elhányattatott” (11. vers) és „lábbal tiportatott” (13. vers). Egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket (Lk 5:21). És Jézus a mi egyetlen Papunk és Közbenjárónk (1Tim 2:5).

4. Dániel könyve 8. fejezete arról tudósít bennünket, hogy a kis szarvval jelképezett hatalom Isten népéből el is pusztít sokakat (10., 24., 25. vers), továbbá „földre veti az igazságot” (12. vers). Amikor az egyik szent megkérdezte, meddig tapodtatik Isten népe és a mennyei szenthely, mi volt erre a menny válasza?

„És mondta nékem: Kétezer és háromszáz estéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága” (Dn 8:14).

Válasz:   A menny válasza az volt, hogy a mennyei szenthely 2300 profetikus nap, azaz 2300 szó szerint veendő év múltán megtisztíttatik. (A 15. tanulmány átfogó magyarázattal szolgált az Ezékiel könyve 4:6-ban, valamint a Mózes negyedik könyve 14:34-ben megszólaltatott profetikus nap-év elvre.) Felismertük, hogy a földi szentély megtisztítására az ókori Izraelben a nagy engesztelési napon került sor.

Isten népe azon a napon egyértelműen az Övének ismertetett el, a bűneikről szóló feljegyzések kitörlésre kerültek. A bűneikhez ragaszkodó gonoszok örökre kizárattak Izrael közösségéből. Így tisztult meg a tábor a bűntől.

A menny itt azzal nyugtatgatta Dánielt, hogy a bűn és a kis szarvval jelképezett hatalom nem virul tovább, nem uralja örökké a világot, s nem üldözheti vég nélkül Isten népét. Ehelyett kétezer-háromszáz esztendő múlva Isten közbelép a mennyei engesztelés napjával, vagyis az ítélettel, melynek során a bűn és a bűnösök néven neveztetnek, hogy aztán eltávolíttassanak a világegyetemből mindörökké. A világegyetem ily módon meg fog tisztulni a bűntől. Az Isten népe elleni gonoszságok legvégül jóvá lesznek téve, s az édeni béke és összhang újra be fogja tölteni a világegyetemet.

5. Milyen fontos kérdést hangsúlyozott visszatérően Gábriel angyal?

„Értsd meg, embernek fia! Mert az utolsó időre szól e látomás… Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén… Te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való” (Dán 8:17,19,26, kiemelés tőlünk).

Válasz:   Gábriel többször is elismételte, hogy a 2300 napról szóló látomásban szereplő események azzal a végidővel kapcsolatosak, amely − ahogy azt a 15. tanulmányból megtudtuk − 1798-ban kezdődött. Az angyal azt akarta, hogy megértsük: a 2300 napról szóló jövendölés olyan üzenet, ami elsősorban nekünk szól, akik a világtörténelem utolsó óráiban élünk. A mára nézve ennek különleges jelentése van.

Bevezetés Dániel könyve 9. fejezetéhez
Dániel látomását (8. fejezet) követően Gábriel angyal eljött hozzá és elkezdte magyarázni számára a látomást. Amikor Gábriel a 2300 napról szóló jövendöléshez ért, Dániel elájult és beteg volt egy ideig. Majd visszanyerte az erejét és újra munkába állt, a király dolgaiban foglalatoskodott, mindazonáltal nagyon nyugtalan volt a látomás még el nem magyarázott része − tudniillik maga a 2300 nap mibenléte − miatt. Dániel buzgón imádkozott népéért, a zsidókért, akik Médo-Perzsiába vitettek fogságba. Megvallotta bűneit és kérte Istent, hogy bocsásson meg népének. Dániel könyve 9. fejezete a prófétának ezzel a buzgó imájával kezdődik, amelyben vallást tesz a saját és a népe bűneiről és Isten jóságára hivatkozik.

Kérlek, hogy e tanulmány átvétele előtt szánj időt Dániel könyve 9. fejezetének elolvasására.

6. Miközben Dániel imádkozott, valaki megérintette őt. Ki volt az és milyen üzenettel érkezett hozzá (Dán 9:21-23)?

Válasz:   Gábriel angyal megérintette őt és elmondta neki, hogy a Dániel könyve 8. fejezetében leírt látomás hátralevő részének magyarázata végett jött hozzá (vesd össze Dániel könyve 8:26 és 9:23 igeverseit).

7. A 2300 napból mennyi jut (illetve vágatik le) Dániel népének, a zsidóknak, illetve fővárosuknak, Jeruzsálemnek (Dán 9:24)?

Válasz:   Hetven hét „szabatott”, illetve „vágatott le” a zsidóknak. A hetven profetikus hét megfelel 490 valóságos évnek (70 X 7 = 490). Isten népe hamarosan megtér a Médo-Perzsiában töltött fogságából, és Isten a 2300 évből kiszab 490-et, amit választott népének rendel el, mintegy újabb alkalmat a megtérésre és az Ő szolgálatára.

8. Milyen esemény jelölte ki a 2300 napról szóló, valamint a 490 éves prófécia kezdőpontját (Dán 9:25)?

Válasz:   A kezdőpont gyanánt szolgáló esemény egy rendelet volt, amit a perzsa király, Artaxerxes bocsátott ki, amelyben engedélyt adott Isten népének (amely Médo-Perzsiában várta fogsága leteltét) a Jeruzsálembe való visszatérésre és a város újjáépítésére. A rendelet − amelyet egyébként Ezsdrás könyve 7. fejezetében olvashatunk el − Kr. e. 457-ben került kibocsátásra (a király uralkodásának hetedik esztendejében (7. vers) és az ősz folyamán lett végrehajtva. Artaxerxes a Kr. e. 464-ben került a trónra.

9. Az angyal szerint, ha a 69 profetikus hetet, azaz 483 valóságos esztendőt (69 X 7 = 483) hozzáadjuk a Kr. e. 457-hez, épp a Messiás megjelenéséig jutunk (Dán 9:25). Valóban így történt?

Válasz:   Szó szerint! Számtani művelet kérdése csupán kiszámolni, hogy amennyiben a Kr. e. 457 őszéhez hozzáadunk 483 teljes esztendőt, a Kr. u. 27 őszéhez jutunk. A „Messiás” szó „felkent”-et jelent (Jn 1:42). Jézus a Szentlélek által nyert felkenetést (ApCsel 10:38), méghozzá a keresztségekor (Lk 3:21-22). Erre a felkenetésre Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, vagyis a Kr. u. 27-ben került sor (Lk 3:1). Gondoljuk csak el, hogy ez a jövendölés több mint ötszáz esztendővel a beteljesedés előtt hangzott el!

Ekkor kezdte Jézus prédikálni, hogy „betelt az idő” (a 483 esztendőre utalva ezzel, amely a Messiás eljöveteléhez fut ki). Jézus ezzel mindenki füle hallatára megerősítette a próféciát (Mk 1:14-15 Gal 4:4). Jézus voltaképpen azzal kezdte a szolgálatát, hogy egyértelműen utalt a 2300 napról szóló jövendölésre, hangsúlyozva annak jelentőségét és helytállóságát. Mindez pompás és megragadó
bizonyítéka annak, hogy:

A. A Biblia ihletett.

B. Jézus a Messiás.

C. Valamennyi egyéb idői megjelölés, ami a 2300 napról, illetve a 490 évről szóló jövendölésben szóhoz jut, helytálló. Milyen szilárdak ezek az alapok, amikre építkezhetünk!

10. A 490 éves jövendölésből áttekintettünk 483 esztendőt. Már csak egy profetikus hét, vagyis hét valóságos esztendő van hátra (Dn 9:26-27). Mi következik ezután? És mikor?

Válasz:   Jézus „kiirtatik”, azaz „keresztre feszíttetik”, méghozzá a hét közepén, vagyis három és fél évvel a felkenetése után, egész pontosan Kr. u. 31 tavaszán. Figyeld meg, kérlek, hogyan tárul fel az evangélium a 26. versben: „A hatvankét hét múlva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz.”

Övé legyen a dicsőség, amikor Jézus kiirtatott, ezt nem „önmagáért” tette. (A „senkije sem lesz” félmondatot az angol így fordítja: „nem önmagáért”. „Aki bűnt nem cselekedett” (1Pt 2:22), megfeszíttetett a mi bűneinkért (1Kor 15:3 Ézs 53:5). Jézus kifejezhetetlenül értékes életét szeretettel és készséggel ajánlotta fel, hogy megmentsen bennünket a bűntől. Dicsőség legyen Istennek a mi csodálatos Megváltónkért! Jézus engesztelő áldozata áll Dániel könyve 8. és 9. fejezetének középpontjában.

11. Ha egyszer Jézus a három és fél év leteltekor meghalt, hogyan „erősíthette meg sokakkal a szövetséget” a teljes hét során, miként arról Dániel könyve 9:27 rendelkezik?

Válasz:   A szövetség az Ő szent szerződése az emberek bűntől való megmentésére (Zsid 10:16-17). Miután három és fél esztendős szolgálata lezárult, Jézus a tanítványai által erősítette meg a szövetséget (Zsid 2:3). Elsőre a zsidó nemzethez irányította őket (Mt 10:5-6), ugyanis az Ő választott népének a 490 évben megszabott időből hátra volt még három és fél év, ami alatt még megtérhettek.

12. Miután a zsidó nemzet számára szabatott 490 éves időszak − a megtérés utolsó alkalma − Kr. u. 34 őszén lejárt, mit tettek a tanítványok?

Válasz:   Elkezdték prédikálni az evangéliumot a világ többi népének és nemzetének (ApCsel 13:46). Istvánt, egy igaz diakónust, Kr. u. 34-ben nyilvánosan megkövezték. Attól a pillanattól fogva a zsidók − tekintettel arra, hogy elvetették Jézust és Isten tervét, nem voltak többé Isten választott népe és nemzete. Ezzel szemben Isten ettől fogva valamennyi nemzetből mindazon embereket, akik elfogadják és Őt szolgálják, a lelki zsidók közé számítja. Az Ő választott népévé lettek mindnyájan − „örökösök az ígéret szerint”. A lelki zsidók természetesen magukba foglalják azokat a zsidó embereket, akik mint egyén elfogadják Jézust és Őt szolgálják (Gal 3:27-29; Róm 2:28-29).

13. Kr. u. 34 után hány év maradt a 2300-ból? Mi a jövendölés záró időpontja? Milyen eseményre kerül ekkor sor az angyal elmondása szerint (Dán 8:14)?

Válasz:   1810 esztendő maradt vissza (2300-ból elvéve 490-et 1810-et kapunk). A prófécia záró időpontja 1844 (Kr. u. 34-hez hozzáadva 1810-et 1844-hez jutunk). Az angyal szavai szerint a mennyei szentélynek meg kell ekkor tisztulnia, vagyis a mennyei ítéletnek el kell kezdődnie. (A földi szentélyt Kr. u. 70-ben lerombolták.) A 17. tanulmányból megtanultuk, hogy a nagy engesztelési nap, vagyis az ítélet napja, a vég idejére lett kitűzve. Azóta már felismertük, hogy a kezdő időpont 1844. Isten tűzte ki ezt az időpontot. Ugyanolyan bizonyos ennek az időpontnak a teljesedése, mint a Messiás eljövetelére nézve a Kr. u. 27-i beteljesedés. Isten végidőben élő népének hirdetnie kell azt (Jel 14:6-7). Nyilván felvillanyozó és örömteli lesz majd számodra, amikor a 19. tanulmányban részletesen is betekintést nyerhetsz a témába. Noé napjaiban Isten kijelentette, hogy az özönvízben testet öltő ítéletre 120 év múlva kerül sor (1Móz 6:3) − és így is lett. Dániel idejében Isten kijelentette, hogy az Ő végidei ítélete 2300 év múlva elkezdődni (Dán 8:14) − és ez is meglett. Isten végidei ítélete 1844-től fogva zajlik.

Az engesztelés jelentése
Az „engesztelés” szó az angolban − jelentéseredetéből kiindulva − az „egységre jutás” gondolatát idézi fel (atonement = at-one-ment). Azt az állapotot, amikor ketten egy véleményen vannak illetve egyezségre jutottak. A kapcsolat összhangjára utal. Kezdetben tökéletes összhang uralta a világegyetemet. Ekkor azonban Lucifer, egy káprázatos elmével rendelkező mennyei angyal volt (emlékezünk még ezekre a 2. tanulmányból), aki dacolt Istennel és az Ő kormányzásának elveivel. A mennyei angyalok egyharmada csatlakozott Lucifer lázadásához (Jel 12:3-4,7-9).

Ez az Istennel és az Ő szeretet-parancsolatával szembeni lázadást nevezi a Biblia bűnnek (Ézs 53:6 1Jn 3:4). Szívfájdalom, felfordulás, zűrzavar, tragédia, csalódás, szomorúság, árulás és mindenféle gonosz járt a nyomában. De ami a legrosszabb, hogy mindennek vége halál (Róm 6:23) − amelyből nincs feltámadás −, halál a tűznek tavában (Jel 21:8). A bűn gyorsabban terjed és halálosabb, mint a legalattomosabb rákbetegség. A világegyetem léte emiatt forog kockán.

Isten ezért levetette Lucifert és az ő angyalait a mennyből (Jel 12:7-9), s Lucifer új nevet kapott: „Sátán” lett, aminek jelentése: „ellenség”. Bukott angyalainak titulusa azóta: „démonok”. Sátán elámította Ádámot és Évát, és a bűn rajtuk keresztül valamennyi emberi lényre elhatott. Milyen borzasztó tragédia! Kezdetét vette a jó és a gonosz közötti pusztító viszály, és nagyon úgy látszott, hogy a gonosz fog diadalmaskodni. A helyzet reménytelennek tűnt.

Ámde Jézus, Isten Fia − aki teljességgel Isten volt, aki egyenlőbb volt mindenkivel, mint bármely más földi halandó, aki e földön élt, s aki feláldozta életét, hogy lefizesse a halálbüntetést minden bűnösért (1Kor 5:7). A bűnösök, ha elfogadják az Ő áldozatát, megszabadulnak a bűn büntetésétől (Róm 3:25). E dicső terv azt is magában foglalta, hogy Jézus belép annak az embernek az életébe, aki behívja őt (Jel 3:20), hogy új emberré formálja őt (2Kor 5:17). Jézus erővel ruházza fel őt, hogy ellenálljon Sátánnak, mely erő elegendő ahhoz, hogy minden megtért emberben helyreállítsa Isten képmását, a teremtés eredeti szándéka szerint (1Móz 1:26-27 Róm 8:29).

Ez az áldott engesztelői felajánlás magában foglal egy tervet a bűn elszigetelésére és elpusztítására − beleértve Sátánt és bukott angyalait, továbbá mindazokat, akik csatlakoztak hozzá a lázadásban (Mt 25:41 Jel 21:8). Ezenkívül teljessé lesz az ismeret Jézussal és az Ő szeretetre épülő kormányzatával kapcsolatban, miként Sátánról és az ő ördögi diktatúrájáról is minden ember előtt lehull a lepel, úgyhogy mindenki értelmes és ismereten alapuló döntést tud majd hozni, akár Krisztus, akár Sátán mellé sorakozva be (Mt 24:14 Jel 14:6-7).

Valamennyi ember ügye ki lesz vizsgálva a mennyei bíróságon (Róm 14:10-12), és Isten tiszteletben tartja minden egyes ember döntését, akár Krisztus, akár Sátán szolgálata mellett döntenek (Jel 22:11-12). Végül, a bűn kiirtása után, Isten terve az, hogy új eget és új földet teremt (2Pt 3:13 Ézs 65:17), amelyben nem üti fel többé fejét a bűn (Náh 1:9), s amelyet örökkévaló otthonként adhat át népének (Jel 21:1-5). Az Atya és a Fiú együtt fog ezután lakni népével, tökéletes örömben és összhangban mindörökké.

Mindez benne foglaltatik az engesztelő eggyé lételben. Isten mindezt tudtunkra adta az Ő Igéjében, és be is mutatta azt az ószövetségi szentély-szolgálatban, kiváltképpen a nagy engesztelés napján. Jézus az engesztelés kulcsszereplője. Az Ő szeretetteljes áldozata a Golgotán tesz mindezt lehetővé. A bűntől való megszabadulás mind saját életünkben, mind a világegyetem számára egyes-egyedül Általa lehetséges (ApCsel 4:12). Nem csoda, hogy a menny három pontból álló utolsó üzenete a világnak mindnyájunkat arra szólít fel, hogy imádjuk Őt (Jel 14:6-7).

14. Miért választja el egynémely bibliamagyarázó a zsidó nép számára rendelt 490 év utolsó hetét (vagyis hét évét) és alkalmazza azt az Antikrisztusnak a világtörténelem végső szakában gyakorolt munkájára?

Válasz:   A kérdés jó: „Miért mozdítanánk el a helyéről a zsidó népre kiszabott 490 esztendő utolsó hét évét, mire jó átvinni azt a világtörténelem végére?”

Tekintsük át a tényeket:

A. Nincs semmilyen figyelemfelhívás illetve adat arra nézve, hogy be kellene iktatni egy hézagot a 490 esztendős jövendölés bármelyik két szakasza közé. Ugyanúgy folyamatában értendő, miként Isten népének 70 éves száműzetése, amelyről Dániel könyve 9:2 tesz említést.

B. Valahányszor a Bibliában egy bizonyos időegységről olvasunk (napok, hetek, hónapok, évek), idői távlatról szólva, ez kizárólag folytatólagos időszámítást jelenthet. A bizonyítás terhe azokon van, akik azt állítják, hogy a jövendölés bármely részét le kellene választani a többiről, illetve másutt, később kellene beszámítani.

C. A kezdő időpont Kr. u. 27 (Jézus keresztségének időpontja) a jövendölés hét utolsó esztendejére nézve. Ezt Jézus is hangsúlyozta azzal, hogy így kezdett prédikálni: „Betelt az idő” (Mk 1:15).

D. Kereszthalálakor, Kr. u. 31 tavaszán, Jézus így kiáltott fel: „Elvégeztetett”. A Megváltó itt egyértelműen Dániel könyve 9. fejezetének az Ő halálára vonatkozó jövendöléseire hivatkozik, úgymint:

1. „Kiirtatik” a Messiás (verse 26).

2. „Véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak”, tudniillik azáltal, hogy Isten igazi Bárányaként maga hal meg (27. vers 1Kor 5:7, 15:3).

3. Általa „vége szakad a gonoszságnak” (24. vers).

Semmilyen bibliai parancs vagy adat nincs arra nézve, hogy az utolsó hetet, azaz a hetven esztendőt le kellene választani a teljes 490 évről, amit Isten a zsidó nemzetre szabott ki, hogy az Antikrisztusnak a történelem vége táján folytatott munkájával hozzuk azt összefüggésbe. Ami ennél is nagyobb baj, hogy a 490 éves jövendölés utolsó hét évének leválasztása oly mértékben eltorzítja Dániel könyve számos jövendölésének tényleges jelentését, hogy az emberek egész egyszerűen képtelenek lesznek helyesen megérteni azokat. Ezért ítéli el Isten a jövendölés efféle egyéni magyarázatát, mint amilyen a hét év előtti hézag elméletében is felfedezhető. Az ilyesfajta magyarázatok mindig félreviszik az embereket.

15. Elfogadom Krisztus engesztelő áldozatát az életemre és meghívom Őt, tisztítson meg a bűntől és teremtsen új emberré.

Válasz:   

---

Gondolatébreszto kérdések

---

1. Egy kis szarv tűnik fel Dániel könyvében mind a 7., mind a 8. fejezetében. Ugyanarról a hatalomról van szó?

Dániel könyve 7. fejezetében a kis szarvval jelzett hatalom a pápaság. A 8. fejezetben a kis szarvval jelképezett hatalom mind a pogány, mind a pápai Rómát magában foglalja.

2. A Dániel könyve 8:14 alapján egyes bibliafordítások így hozzák: „kétezer és háromszáz nap”. A héber eredeti szó szerinti fordításához jobban ragaszkodó fordítások viszont így: „kétezer és háromszáz este és reggel”. Nem lehet, hogy ez ezeregyszázötven napot takar, amint egyesek állítják?

Nem. A Biblia egyértelműen kinyilatkoztatja Mózes első könyve első fejezetében (5., 8., 13., 19., 23. és 31. vers) hogy az egy este és egy reggel egy napot jelent. A történelemben nem is volt egyébként olyan esemény az ezeregyszázötven nap leteltekor, ami beteljesíthette volna ezt a jövendölést.

3. Milyen szerepet játszik a „döntés” a keresztény ember életében?

A döntés a siker kulcsa. Isten útja mindig is a döntés szabadsága volt (Józs 24:15). Habár szeretne megmenteni minden embert (1Tim 2:3-4), azért meghagyja az embernek a szabad választást (5Móz 30:19). Isten Sátánnak is megengedte, hogy fellázadjon Ellene. Ádámnak és Évának is megengedte, hogy az engedetlenséget válasszák. Az igaz élet soha nem egy lezárt és beprogramozott intézkedés, ami a mennybe repít engem, függetlenül attól, hogyan élek, s hogy egyáltalán oda akarok-e jutni. A döntés azt jelenti, hogy mindig szabadon megváltoztathatom a szándékomat. Jézus arra kér, hogy válasszam Őt (Mt 11:28-30) és e döntésemet naponta erősítsem meg (Zsolt 86:3). Ha mindennap Őt választom, Ő átformál engem és hasonlóvá tesz Önmagához, hogy majd végül elvigyen engem az Ő áldott új országába. De egy pillanatra sem felejthetjük el, hogy mindenkor hátat fordíthatok és elindulhatok egy másik irányba is. Isten nem fog kényszeríteni engem. Ennek okán a naponként meghozott döntésem, hogy Őt szolgálom, feltétlenül szükséges.

4. Sokan vallják, hogy a Dániel könyve 8. fejezetében szereplő kis szarv Antiochus Epiphanest, a szeleukida királyt jelenti. Hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy nem ez az igazság?

Számos és jó okunk van ennek az álláspontnak a cáfolatára. Lássunk néhányat:

A. Antiochus Epiphanes nem „nőtt meg nagyon”, ahogy arról a jövendölés rendelkezik (Dán 8:9).

B. Nem a Szeleukida Királyság végnapjaiban uralkodott, sem nem annak leszálló ágában, amint azt a prófécia meghatározza (Dán 8:23), hanem inkább annak középső szakaszában.

C. Akik azt tanítják, hogy a kis szarv Antiochus Epiphanes, a kétezer-háromszáz napot szó szerint és nem profetikus napok szerint, mely utóbbi szerint egy nap egy évet jelent. A betűhű értelemben vett idői meghatározás kevéssel több mint hat évet takar, márpedig azt nem tudjuk mire vonatkoztatni Dániel könyve 8. fejezetében. Minden arra irányuló kísérlet, hogy ezt a hat évet valahogy ráillesszék Antiochus Epiphanesre, egytől egyig csődöt mondott, ami ugyancsak zavaró lehet az elmélet híveinek.

D. A kis szarv „a vég idején” még fenn kell, hogy álljon (Dán 8:12,17,19), ezzel szemben Antiochus Epiphanes Kr. e. 164-ben meghalt.

E. A kis szarv „nagyon megnőtt délre, napkeletre és a kívánatos föld [Palesztina] felé” (Dán 8:9). Noha Antiochus Epiphanes egy kevés ideig valóban uralkodott Palesztinában, déli (Egyiptom) és keleti irányban nem igazán mutathatott fel katonai sikereket.

F. A kis szarv földre vetette Isten szentségének helyét (Dán 8:11). Antiochus Epiphanes nem rombolta le a jeruzsálemi templomot. Megszentségtelenítette, ám a rómaiak rombolták le az i. sz. 70-ben. nem is pusztította el Jeruzsálemet, amint arról a prófécia hírt ad (Dán 9:26).

G. Azt a pusztító utálatosságot, amiről Dániel könyve 9:26-27 szól, maga Krisztus sem Antiochus Epiphanes múltbeli, Kr. e. 167-ben végbevitt templomgyalázásaira, hanem a közvetlen jövőre vonatkoztatta, amikor is a római sereg, egy nemzedéken belül, Kr. u. 70-ben, el fogja pusztítani Jeruzsálemet (Lk 21:20-24). Máté evangéliuma 24:15-ben Jézus külön is említést tett Dániel prófétáról és azt mondta, hogy ez a jövendölés (Dán 9:26-27) fog teljesedni akkor, amikor a keresztények meg fogják látni, amint „a pusztító utálatosság ott áll a szent helyen”, Jeruzsálemben. Túl egyértelmű ez ahhoz, hogy félreértsük.

H. Jézus egyértelműen összekötötte Jeruzsálem elpusztítását azzal, hogy Izrael véglegesen elutasította Őt mint Királyukat és Megváltójukat (Mt 21:33-43 23:37, 38 Luke 19:41-44). A Messiás elvetése és a város és a templom lerombolása közötti kapcsolat Dániel könyve 9:26-27 szakaszának központi üzenete. Ez az üzenet arról ad hírt, hogy milyen következményei lesznek annak, hogy Izrael újra és újra elutasította a Messiást, még azután is, hogy az isteni szeretet újabb négyszázkilencven esztendő próbaidőt adott neki. Aki a jövendölést a Kr. e. 164-ben − vagyis jóval Jézus születése előtt − elhunyt Antiochus Epiphanesra alkalmazza, teljesen lerombolja Dániel könyve 8. és 9. fejezetének − a Biblia legfontosabb idői jövendölését tartalmazó fejezetek − jelentését.

---

Kvíz kérdések

---

1. Mely hatalmat jelképezi a kos Dániel könyve 8. fejezetében? (1)

_____   Babilont.
_____   Médo-Perzsiát.
_____   Görögországot.
_____   Rómát.

2. Mit jelképez a kecskebak Dániel könyve 8. fejezetében? (1)

_____   Egyiptomot.
_____   Palesztinát.
_____   Görögországot.
_____   Asszíriát.

3. Mit jelképez a kis szarv Dániel könyve 8. fejezetében? (1)

_____   Antiochus Epiphanest.
_____   A pogány és a pápai Rómát.
_____   Az ateizmust.
_____   Irakot.

4. A nagy engesztelés napja ítéletnap volt az ókori Izraelben. (1)

_____   Igen.
_____   Nem.

5. A 2300 esztendőből mennyi szabatott a zsidóknak? (1)

_____   490 év.
_____   700 év.
_____   1810 év.
_____   100 év.

6. A bibliai jövendölésekben egy profetikus nap egy valóságos esztendőnek felel meg. (1)

_____   Igen.
_____   Nem.

7. A 2300 éves prófécia − 500 évvel a beteljesedés előtt − megjövendölte, hogy a Messiás 27-ben fog megjelenni. Ez a maga idejében be is teljesedett. Ez azt bizonyítja, hogy... (3)

_____   …a Biblia ihletett.
_____   …Gábriel angyal tökéletesen ráhibázott.
_____   …a prófécia többi időmeghatározása is helytálló.
_____   …Jézus a Messiás.

8. Amikor a zsidó nemzet számára kiszabott 490 év lejárt Kr. u. 34-ben, mit csináltak a tanítványok? (1)

_____   Más nemzetből való embereknek is prédikálni kezdtek.
_____   Hosszú szabadságra mentek.
_____   Azt mondták, hogy Kr. u. 34 után egyetlen zsidó sem üdvözülhet többé.

9. A 2300 éves jövendölés (Dán 8-9. fej.) szerint mi történt 1844-ben? (1)

_____   Az ítélet elkezdődött a mennyben.
_____   A zsidó nemzet számára lejárt a próbaidő.
_____   Jézus felment a mennybe.
_____   Isten minden ember számára lezárta a próbaidőt.

10. A mennyei nagy engesztelés az Istennel való tökéletes összhangba hozza az egész világegyetemet. Az alábbi állítások közül melyek igazak az engesztelés valamelyik szempontjából? (10)

_____   Jézus feláldozta az életét, hogy megváltson bennünket a halálbüntetéstől.
_____   Jézus megszabadított bennünket a bűn büntetésétől.
_____   Jézus átformál bennünket és teljesen új emberré tesz.
_____   Jézus helyreállítja bennünk Isten képmását.
_____   A mennyei bíróságon Isten tiszteletben tartja minden ember választását, akár Krisztust, akár Sátánt kívánja szolgálni.
_____   A földön valamennyi ember birtokába jut minden ismeretnek Sátán pusztításra illetve Istennek az emberek üdvözítésére irányuló szándékáról.
_____   A bűn, a Sátán és a bűnösök el lesznek szigetelve, majd el lesznek pusztítva.
_____   Isten új eget és új földet teremt az Ő népe számára és velük lakozik.
_____   A bűn soha többé nem üti fel a fejét.
_____   Az engesztelést Jézus Golgotán meghozott áldozata tette lehetővé.
_____   Sátán és angyalai végül megtérnek és elnyerik az üdvösséget.

11. Nincs bibliai érv vagy bizonyíték arra nézve, hogy a zsidó nemzet számára biztosított utolsó hetet − illetve a 490 év utolsó hét évét − el lehetne szakítani az előzőktől és az Antikrisztusnak a világtörténelem végén folytatott működésére lehetne vonatkoztatni. (1)

_____   Igaz.
_____   Hamis.

12. Mi történt Kr. u. 34-ben? (3)

_____   A zsidó nemzet mint Isten választott népe számára lejárt a próbaidő.
_____   A tanítványok prédikálni kezdtek más népek és nemzetek számára is.
_____   Istvánt, a hívő diakónust, megkövezték.
_____   Az ítélet elkezdődött a mennyben.

13. Mikor vette kezdetét a 2300 éves időszak? (1)

_____   Kr. u. 34-ben.
_____   1944-ben.
_____   Kr. e. 1491-ben.
_____   Kr. e. 457-ben.

14. Dániel és Jelenések könyvének jövendölései elsősorban is ránk és a mi időnkre alkalmazandók. (1)

_____   Igen.
_____   Nem.